21.
Éljen! Eljutottunk 2004-es év első verséhez:
A büszkék
Beteges játékot játszanak egymással,
Talán rájönnek az idő múlásával.
Akár két madár, ki azon vitatkozik,
Melyikük, hogyan és miért mutatkozik.
Vajon melyiküknek színesebb a tolla?
S hirtelen, lett álmélkodás, s csodálkozás.
Megjelent még egy, harmadik büszke madár.
Tán joggal lehetett, oly büszke magára,
Színes tollazatú, aranyos kicsi madárka.
Csupán, csak nem volt őneki még barátja.
Betegesen irigyelték a madárkát,
Gyönyörű, színes tollát, karcsú alakját.
Nézték, s csak irigyelték a kis teremtés.
Elszállt a szépség, de nem jött a feledés.
Mit csináljanak érte? Most mi legyen vele?
Kergették a gondolatot és hallgatták.
Ezt mind elfogadni nem tudták, nem akarták.
Szálltak és repültek, mindenhol keresték,
De ezt a szépséges álmot, elvesztették.
Hol lehet? Merre jár? Messze tán? Mit csinál?
A madárkát többé már nem látták, mégis
Jobban élték csöpp kis életük, végül is.
A madarak, azóta szeretik egymást.
Mi is mind, észre akarjuk venni egymást.
Mert kell egy jó barát, kell egy igazi társ!
Vác, 2004. január 16.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek