61.
2007-es év első verse. Hát! Nem tudom, hogy akarom e kommentezni. Mindenki döntse el, hogy neki mit sugall a vers.
Drága Mónika
A magasba tekintek, s arcát keresem.
Bámulom, a sötétkék eget.
Magam vagyok, újra egyedül.
Homlokomra árnyék vetül.
Panaszkodni azonban nincs okom,
Valaki gondol rám, jól tudom.
Ő rám gondol, s én rá gondolok,
Drága Mónikámra várok.
De messze vagyunk, messze nagyon.
Könnycseppek gördülnek le arcomon.
A sötétség, beborítja szobám,
A halál van itt nálam.
Szívem választottjáért megy,
Mónikámért, drága Mónikámért megy!
Engem vigyél helyette! Engem,
Hogy megmentsem drága kedvesem!
Kezeiben két véres kard,
Suhint vele, s véremmel betakar.
Drága Mónikám, vérzek!
Segíts nekem, kérlek!
Vérbe fagyva, véres szemekkel,
Remegő, véres kezekkel
Írom, szerelmes versem,
Hogy Mónikám, sohase feledjen!
Már nincs sok hátra, jól tudom.
Vérző seb húzódik, mellkasomon.
Még utoljára, látom arcod magam előtt,
Csókodért sírok, a vég előtt.
Vác, 2007. január 11.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek