115.
Talán életem egyik legnagyobb szerelme volt Helena. Ezzel a verssel búcsúzom tőle,
VÉGLEG.
No persze szokatlan lesz, hogy múzsa nélkül maradok.
Két és fél év... ez nagyon sok idő. Szinte már az életem részévé vállt. Egy kicsit nehéz.
Helena bukása
Mondd, hogy nem voltam gyengéd!
Mondd, hogy nem bújtam melléd!
Mondd, hogy hazudtam neked,
S hogy sosem szerettelek!
Ó, szerelmünk elmúlt, vége!
Lassan húzódik az égre.
Ó, dühöd perzselve éget!
Szívem már nem szeret téged,
Mert szerelmem hazugnak vélted,
S mert nem csak a szívemet kérted.
Remélem, majd te is belátod,
Szerelmünk halálra hivatott.
Hiába szerettek a habok,
Hiába kedveltek angyalok,
Hiába születtek a versek,
Melyek a magasba emeltek.
Pedig sokszor elképzeltem,
S úgy hittem szerelmünkben!
Pedig annyira akartam,
Érted, a lelkem eladtam.
Aphrodité hibázott,
Mikor téged alkotott.
Az a sok báj és csoda;
Ó, mind Rád pazarolta!
Budapest, 2008. május 12.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek