Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Bagi Tibor blogja

121.

 

Halott ember fia
 
Árnyként suhant a sírok közt.
Sírt; haláláért könyörgött.
Szeméből könnyek hulltak,
S föld alól figyelték a holtak.
 
Göndör fürtjei arcába lógtak,
Apró kezei, imára fonódtak.
Térdre rogyott, s kezét arcára tette;
Majd arcát, hideg sírkőre helyezte.
 
Szavai fájdalmat árasztottak.
Körmei a kőbe fúródtak.
Haját szél tépte,
Segítségül a halált kérte.
 
„ – Fáj levegőt vennem!
Bánat mardossa a lelkem.
Mért kínzol Istenem?
Mért fáj így a szívem?
 
Könyörgöm, segíts, kérlek!
Ne engedd, hogy így szenvedjek!
Nem bírok élni, ily’ fájdalommal.
Nem lesz a világ kevesebb, halálommal.”
 
Figyeltem az ifjú gyermeket,
S kezében a tőrt, mi remegett.
Ijedt arcán a félelem.
Testén úrrá lett az érzelem.
 
Hirtelen szívéhez kapott,
S tőrével minden fájdalmat kihasított.
Vöröslő vére hullott a földre,
Kisírt szemeivel nézett az égre.
 
Véres kezeit szemlélte,
Majd ráhasalt a hideg sírkőre.
Szemeit végleg becsukta,
Mikor a kaszás arcát csókolta.
 
Budapest, 2008. június 9.
Bagi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://versekbt.blog.hu/api/trackback/id/tr53536823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása