308. bejegyzés:
Kedves Olvasó!
A következő novellám... DiLaen szerint: "Nagyon beteg egy történet."
Szerintem is az. 18 éven aluliaknak nem ajánlom. A novella csúnya szavakkal van felvértezve.
Másképp
Június 14.-e, péntek délután. A helyszín egy kocsma udvara.
- Tamás! Tudod, mi a baj az emberekkel? – kérdezte János, közben ujjaival a söröskorsóján lévő vízcseppeket törölgette, ami a hideg sörtől csapódott ki az üveg oldalára. – Az a baj velük, kérlek alássan, hogy nem élnek úgy, ahogy szeretnének.
- És szerinted hogy kéne élniük? – János ajkához emelte a korsót és meghúzta a tartalmát. Lassan itta, kiélvezte minden cseppjét a hideg nedűnek. Miután visszatette az asztalra a kiürült söröskorsót, megtörölte a száját és figyelmesen nézte Tamást.
- Az a baj velük, hogy túldimenzionálják a dolgokat. A faszért nem lehet azt tenni, amihez az embernek kedve van? Hm? Mért kellett törvényeket hozni? Mért kell megvonnunk magunktól dolgokat? És ami a legfontosabb, miért hazudunk magunknak? – Jani szemei elkerekedtek és kigúvadtak az alkoholtól.
Tamás egy darabig csendben figyelte és hallgatta az öregembert. Balkezén könyökölt, közben a haját babrálta, végül megszólalt:
- Mert az emberek félnek. – jelentette ki magabiztosan.
- De mégis mitől?
- Mindentől. Megijednek attól, hogy boldogan fognak élni, hogy nem jön a pénz a számlájukra, hogy szívinfarktust kapnak szex közben, hogy leég a ház, míg távol vannak, hogy kinevetik, hogy ki fog tűnni a többiek közül, hogy megbánt valakit és még sok olyan dolog van, amit sorolhatnék... Szerinted, Te mért ülsz most itt és iszod le magadat a sáros földig? Mert olyan kibaszott jó életed van? Nem. Azért, mert a nő, akit szerettél megijedt tőled és attól, amit mondtál. És tudod mi a baj ezzel?
- Mi?
- Hogy a boldogságot dobja el magától. – Tomi előrébb hajolt. – Nézd öregem! Régebb óta ismerlek én annál, minthogy hazudjak neked. Nem jó ez így! Nem kéne így élned.
Tamás szeme elhomályosodott és még közelebb hajolt. A szája egészen János fülénél volt már, mikor elkezdett neki suttogni.
- Az élet egy kibaszott nagy szopás! – nyelt egy nagyot, majd folytatta. – Persze, csak most látjuk annak, mert az általunk generált problémákat képtelenek vagyunk megoldani. De mi van akkor, ha rövidre zárjuk ezt az egészet? Itt hagyunk mindent a faszba! Gyere velem és éljünk úgy, hogy beleszarunk mindenbe!
- De mi van ha…
- Ne gondolkozz, hanem élj! Túl sokat cumizunk olyanok miatt, mint a jó modor, az illem, a nagylelkűség, a megértés… túl jó szíved van. Nem jó ez így. Hidd el nekem, hogy ez így szopás! Szétmelózod az agyadat, és minek? Szeretsz minden kibaszottul elcseszett óriás bébit, aki szóba áll veled, de minek? – Tamás intett a kezével a pincérnek, hogy hozzon még egy kört, majd folytatta. – Az egészet úgy kéne leszarnunk, ahogy van!
- Ez nem így működik…
- Hát hogy működik, baszd meg? He? Regéld el nekem szépen, hogy a tetves faszba működnek a dolgok! Most mondd! Kagylózok ezerrel…
- Ez nem Te vagy. Nem ilyennek ismertelek meg…
- Van, akinek nem tetszik? Leszarom. Van, aki beszól, hogy minek szitkozódom? Leszarom. Mi a fasz köze van hozzá? Ki a faszom ő nekem? Ki mondja meg nekem, hogy mi a faszt csináljak? He? Szerinted érdekel, hogy valaki azért osztja nekem az észt, mert egy elbaszott taigetoszi kis köcsög, akibe annyi értelem nem szorult, hogy köszönjön nekem, ha köszönök neki? És azok után, hogy segítek neki, még azok után én vagyok a szar, szemét? Hát tudod mit? Bekaphatják a faszomat és húzogathatják rajta a bőrt! – Tamás arca elvörösödött az idegtől és a hanglejtése is megváltozott. Ingerült lett. Kikelt magából és János egy másik Tamással beszélgetett, mint akivel elkezdett.
- Benned még több fájdalom van, mint bennem. Segíteni szeretnék. –jegyezte meg neki János.
- És? Mi közöd van hozzá? Segíteni akarsz? He? Segíteni? A saját problémáidat sem tudod megoldani, mert szopat egy olyan nő, akinek még a picsáját is kinyaltad, de minek? Balfasz vagy! Bekaphatod Te is. Elegem van ebből! Elegem van az emberek faszkodásaiból, abból, hogy csak akkor találnak meg, ha elakadt az életük és megoldást várnak tőlem. Te is azt várod tőlem, hogy tanácsot adjak és megmondjam neked, hogy mi a faszt csinálj! És minden elbaszott töketlen kretén azt várja el tőlem, hogy én oldjam meg az életüket, ezért hívogatnak. De tudod mit? Leszophatnak. Itt a telefonom… látod? – két ujjal megfogta a mobiltelefonját és belehajította a mellettük levő felmosó vödörbe. – Ezek után hívogassanak az emberek!
- Teneked meg mi bajod? – János szemmel láthatóan megijedt és hangja is józanabb lett, mint néhány perce. Felegyenesedve nézte barátját és elrettenve figyelte az őrjöngését. Mert Tamás ekkor már fel-alá járkált a székek között, és üvöltve mondta a magáét neki.
- A kurva anyjukat az embereknek! Mindenkinek a kurva anyját! Basszátok meg magatokat, ti kis fajgeci pondrók!
- Tamás! Tomi, nyugodj meg! – János felállt a székből és odament Tamáshoz. Megfogta a vállát, de ekkor történt valami, amire nem számított. Tomi a zsebéből előrántott egy pillangókést és oldalba szúrta vele barátját. Tamás szemében gyűlölet és fájdalom szikrázott.
- Látod? – kérdezte, majd kihúzta a kést. A seb mély volt, és mihelyst levegőt ért, a vér sugárban spriccelni kezdett belőle. János kezével próbálta elszorítani a vérzést, de Tomi megragadta a karjait, és megszólalt: - Látod? Látod, baszd meg? Nekem, most ehhez volt kedvem.
„Sokan gondoljuk úgy, hogy az élet túl bonyolult és nehéz. De vajon mért az? Mert megnehezítjük? Mert azt akarjuk, hogy ne legyen könnyű? Másokkal takaródzunk, mert úgy kényelmesebb, de valójában mi vagyunk saját magunk ellenségei.” J. B.
Utolsó kommentek