40.
Háh! Akarom mondani... igen. Egy vers a múltból. Ő az én szívem gyémántja. Akit mindenkinél jobban szeretek, az életem első számú "főhősnője":
Nővérem
Mosolyt látok arcodon,
S nem bánkódsz a múltadon.
Mosolyt látok arcodon,
Végig mész az utadon.
A sors, téged is átvert,
Apád, mindennap megvert.
A sors, téged is átvert,
Játékon sok pénzt elvert.
A könnyeken mosolyogsz,
Süllyedsz le, de kapaszkodsz.
A könnyeken mosolyogsz,
Az emberbe fogódzkodsz.
Arcodon a fájdalom,
Szívedben a borzalom.
Arcodon a fájdalom,
Szemedben nincs szánalom.
Apád részegen megüt,
Arcán látod a derűt.
Apád részegen megüt,
Szemedben látom a düh-t.
Mások, sosem értik meg,
Ő, hogy is üthetne meg.
Mások, sosem értik meg,
Ők hazugnak neveznek.
Nevetnek a versemen,
Szégyenfolt a nevünkben.
Nevetnek a versemen,
Nevetnek a könnyeken.
Áldjon meg a jó Isten!
Áldjon, drága Nővérem!
Áldjon meg a jó Isten!
Áldjad meg, a Nővérem!
Vác, 2005. április 05.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek