93.
Ezt a versemet egy barátomnak szeretném "küldeni": Pál Kitty-nek. Ugyanis ő az én Pirulós Természettündérem. Sajnálom, hogy eddig nem raktam fel a blogra, de most orvoslom a hibát. Tehát egy vers a Tündérnek:
Raboskodó Természettündér
Légy szabad tündérem!
Arcod vöröslő színét, lassan elfeledem.
Kacajod selymére, már nem emlékszem.
Hajad sem táncol már a szélben,
Szemed ragyogása eltűnt az éjben.
Szíved láncra verte a fájdalom,
Láncod nem lazítja a hangom.
Szárnyadon a por gyorsan hízik,
A Remény hogy újra repülsz, elkúszik.
Légy szabad tündérem!
Arcod legyen újra tűzpiros Hajnal!
Kacajod teljen meg boldogsággal!
Hajad hullámozva szálljon a széllel!
Gyönyörű szemeid ragyogjanak fenn az égen!
Szíved láncát zúzza porrá hangom,
Börtönöd Őrét, űzze el a haragom!
Harmatcseppek mossák szárnyadat,
S színezzék rózsaszirmok ajkadat!
Légy szabad tündérem!
Zengjék hegyek, völgyek, dombok!
Zengjék! Zengjék, hogy szíved boldog!
Szikrázzon a kék ég!
Légy szabad, Te hibátlan szépség!
Fesd az arcod az égre, hogy lássák!
Madarak, fák, virágok imádják!
Illatod érezzék a szélben,
Hangod hallják a Mennyben!
Légy szabad tündérem!
Bízz bennem! Fogd a kezem!
Szorítsd erősen, hogy ne kelljen félnem!
Félnem, hogy tündérem elveszítem.
Természet nagy ajándékát védelmeztem,
S ameddig élek védem lényét,
A természet pirulós Tündérét.
Légy szabad!
Légy szabad, hogy nevethessek!
Légy szabd, hogy könnyeket ne ejtsek!
Légy szabad, hogy piruljon az arcod!
Légy szabad, hogy az égre varázsold a Napot!
Légy szabad tündérem!
Vác, 2007. március 05.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek