97.
A bukott Angyal
„Csend. Némaság. Senki sem szól.
Szavainkat felfalta a kozmosz.
S az átlátható zűrzavarból,
Kiszakad fiad, kin uralkodni fogsz.
Sovány testét, gyenge szőr borítja.”
„Újjászülettem! Tiszta és mocskos lettem.
Hús és vér, öröm és bánat, gyengeség.
Mit tettél velem? Halandó ember lettem.
Mondd! Mi rosszat tettem,
Hogy e húsketrecbe kerültem?
Azzá váltam, amitől úgy féltem;
Esendő, s együgyű ember lettem.
Halld szavam, fenséges Szél!
Lelkem, e testtől úgy fél!
Fújd el, vidd a végtelenbe!
Hajítsd, hajítsd a tengerekbe!”
„Hát nem jő a szél, ifjú herceg?
Nem engedelmeskedik, csak Istennek.
Ne légy oly bosszús! Légy hálás!
Ha boldog vagy, a világ is más.”
"Mit tudsz te rólam? Ki vagy te?
Tudod-e, hogy milyen rossz az ember élete?
Halld szavam, mindenható Nap!
Szárítsd arcom, míg szememből könny fakad!
Égesd le lelkemről, húsom és bőröm!
Égesd le! Égesd el kurta szőröm!
Olvaszd fel jeges haragom,
S égesd el, emberi alakom!”
„Ejnye, no! Légy nyugodt! Hallod?
Én is az voltam, mi te voltál:
Magasztos eszmék és okos gondolatok.
Ám, te is haszontalanná váltál.”
„Még hogy én haszontalan? Ki vagy te?
S mi lettem én, hogy nem engedelmeskedik a Nap se?
Bármi jobb, mint az ember.
Mért nem maradhattam angyal?
Ölj meg te! Pusztakezed legyen a fegyver!
Öld meg testem, minden fájdalmammal!"
„ Ó, ifjú herceg! Atyád próbára tesz.
A próba, az emberi életed lesz.
Légy boldog, becsületes ember,
S akkor, majd vár a hazamenetel!”
„Ez igaz? Egyszer majd hazamehetek?
Egyszer, majd újra angyal lehetek?
Bocsáss meg, fivérem! Vétkeztem!
Szavaimmal személyedet sértettem.”
„Menj békével, ifjú herceg! Menj és tanulj!
Légy megfontolt, s hibáidból okulj!
Légy becsületes, irgalmas, okos!
Légy szerelmes, s légy igazságos!"
Vác, 2007. április 08.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek