81.
Kedves Blog olvasó!
Tudom, már régen írtam. Össze kellett szednem azokat a verseket, amik nem lettek itt a blogomon publikálva, de máshol (www.lirikusok.hu, Erogén Mosoly című antológiában) igen. Mivel a klubtagságom megszűnt, ezért arra gondoltam, hogy itt fogom publikálni. Az első ilyen a "A sivatag szerelmese" című versem. (Itt tenném hozzá, nem kronológiai szempont szerint megyek.)
A sivatag szerelmese
Arcomon a ráncok kisimultak,
Dühös szavaim bosszúra vágytak,
Tikkadt ajkam véred szomjazta,
Forró szél hajamat tépázta,
Testem ellepte a homok,
Ahogy a sivatag dűnéin kúszok.
Arcomról lassan csorgott a víz,
Gyengéden homlokon csókolt a kín,
Lábaim akaratomnak ellenálltak,
Vágyaim az izzó porba hulltak,
A Nap csak nekem tündökölt,
S a földi pokol üdvözölt.
A remény, hogy megmaradok,
A forró szélbe kapaszkodott,
A nevedet üvöltöztem,
S a keselyűk árnyékába temetkeztem,
Arcomat a porba rajzoltam,
Mikor utoljára sóhajtottam.
Vác, 2007. június 6.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek