75.
Ragaszkodás
Megkondulnak a harangok,
Elrepülnek a gondok.
Szívem felszabadul,
Testem, s lelkem megvadul.
Nincs fájdalom, nincs harag vagy bánat.
Nincs szánalom, nincs siratás vagy utálat.
Csak Te vagy nekem, egyedül Te!
Elönt a mámor, arcod tekintve.
Elönt a jókedv, mikor hozzád érek,
Mikor hozzád beszélek, mikor szemedbe nézek.
Bőröd illata oromba szökött,
Hangod selyme fülembe költözött.
Hajad csillogása szemeim tükrében ragyog.
Kicsi szívem, csak érted dobog.
Mit szeretnél? Mitől lennél boldog?
Mit szeretnél? Mi légyen kívánságod?
Legyek Nap? Arcodon a könnyeket szárítsam?
Legyek szél? Hogy hangod szerteszórjam?
Legyek eső? Hogy elmossam rossz napod?
Legyek festmény? Tán őrizzem mosolyod?
A Napot eltakarja a sok-sok felhő.
A szelet, felfogja a sűrű erdő.
Az esőt, elnyeli a puha talaj.
A festményt, az idő koptatja majd.
Vagy legyek társad, szeretőd és barátod?
Hogy tiéd legyek, hogy mellettem légy boldog?
Vác, 2007. június 08.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek