72.
Szívem Gyémántja
Nincs nap, hogy ne gondolnék Rád,
Te gyönyörű, csiszolatlan gyémánt!
Számat szélesre húzza a mosoly,
Mikor tekinteted szigorú és komoly.
Annyi bánat és fájdalom után,
Szívem legdrágább kincse vidám.
Annyi hibám és bántásom ellenére,
Szeretettel gondolsz kisöcsédre.
Hangod bársonyán ugrálva,
Szemed tükrében ragyogva
Nagyságod elé borulni,
S halálomig imádni.
Lehetnék-e ennél is boldogabb?
Van-e nálam hálásabb,
Kit így szeretnek, mint engem?
Kit így szeret, az én Nővérem?
Ki óvta lelkem a veszélytől,
S megvédett a szégyentől.
Nincsen olyan erő ezen a világon,
Amely eltörölné az imádatom!
S ott voltál mellettem,
Mikor betegen feküdtem,
Mikor bántott az élet,
Mikor szívem porrá égett.
Könnyektől nedves a szemem,
Boldogsággal telt a szívem,
Mikor csodálatos pillanatokat felidézem,
Mikor Rád gondolok, Drága Nővérem!
Vác, 2007. május 14.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek