31.
2005-ös évem egy csodálatos szerelemmel indult.
A Hajnal
Ébren ér a Hajnal, érzem a napfény sugarát,
Hozzám érsz, simogatsz. Érzem bőröd illatát.
Fénylik a hajad, sugárzik arcod az örömtől.
Éjjel szerettelek és mi féltünk a reggeltől.
Féltünk a reggeltől, hogy Ő eljön nekünk.
Mégis, tetszik a Hajnal. Tetszik, hogy játszik velünk.
Hajadat, lilába burkolta a Hajnal fénye.
Ha hagynám, a Naptól az ajkad vörösen égne.
Ámde nem hagyom, mert az ajkaink egybeforrnak.
Élvezem a percet, mi megadatott a csóknak.
Élvezem az időt, mit kettőnknek szántak.
Fölkelsz az ágyamból, s a színek kedvedben járnak.
Arcodra új színt festenek a hajnali fények.
Lassan eszembe jutnak, a nagyon régi képek.
Képek, melyek Téged ábrázolnak, s bennem élnek.
Belőlem az érzések, a külvilágba lépnek.
Mezítelen testedet tekintve vettem észre,
Az életemben, sok értéket nem vettem észre.
Tested, egyesült a Nap színes sugaraival.
Szembe kell néznünk, a Hajnal komoly gondjaival.
Vác, 2005. március 09.
Bagi Tibor
Ez a versem dicséretet is kapott, de nem attól a lánytól, akihez írodott, mert gyáva és félénk srác voltam. Mindegy, az a vonat elment!
Utolsó kommentek