107.
A kocsma
Megpendül a gitár.
Lágy és szerelmes dallamok,
Csinos táncos lányok,
Füstös szobák, teli korsók,
Jó hangulat, züllött népek.
Jár a kéz a húrokon.
Vad és tüzes dallamok,
Kopognak a cipellők,
Száll a füst és ürül a korsó,
Jó barátok, vidám népek.
Elhalkul az öreg zenész.
A csönd járja át a szobákat,
Hideg lett a hangulat,
Nyílik az ajtó,
Rám mered sok részeg tekintet.
Cipőm kopog, s halkan szólok.
- Egy sört kérek! Jó hideget.
Lassan megtalálom helyem,
Kocsma sarkában magányosan.
Csak a tollam és egy darab papír a társaságom.
Ismét megpendül a gitár.
Szomorú, fájdalmas dallamok,
Sírnak a cipők, alig járnak,
Gomolyog a füst és közeleg a csapos.
Mosolygok és tollam megindul az üres lapon.
Szól a zene, s hangosan énekelnek.
Néhányan a földön fetrengnek,
A táncos lányok csak nevetnek.
Csak nézem a sok embert,
A toll csak úgy rohan a papíron.
Itt ülök a kocsma sarkában,
Évente egyszer itt megtalálsz.
Szól a zene, táncolnak,
Száll a füst és bort isznak,
Én a kocsma sarkában írok.
Budapest, 2008. március 18.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek