166.
Ki a költő?
Kit nevezünk költőnek?
Aki rímekkel játszik?
Ki sorokat kelt életre?
De valami mégis hiányzik.
Vagy az a költő, ki saját versét
Dicséri, s a tehetségeset megsérti?
Kinek egy ország ismeri nevét?
De a lényeget mégsem érti.
Ki a verselésre figyel?
Vagy a szótagokon múlik?
Minden kis részletre ügyel,
De a vers darabokra hullik.
Kit nevezünk költőnek?
Ki mondja meg, ki az?
Költőnek születni kell, vagy bárki lehet?
De ebből mennyi igaz?
A nagy nevek mitől lettek azok?
Ki fedezte fel őket?
Ki mondta rájuk először, hogy a „Nagyok”?
De kit nevezünk költőnek?
Kinek lelke tiszta, s nemes?
Akit a társadalom elfogad?
Kinek elméje beteg és rettenetes?
De ki az, ki az embertelenségben ember marad?
Mi kell ahhoz, hogy költő légy?
Család, pénz, netán nyelv?
Névtelenül tűnik el, a sok tehetség.
De ők költők? Nem.
Pont ők? Kik alkottak, s adtak!
Fülünkbe megannyi szépet varázsoltak.
Mégis a homályban maradtak.
De csak a fióknak írtak?
Hát kérdem én: Ki a költő?
Ki, vagy mi adja eme címet?
S ha annak szólítanak, megtisztelő?
De még mindig nem tudom, kit nevezünk költőnek.
Budapest, 2008. szeptember 8.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek