324. bejegyzés:
Nagyon szeretem Fótot! Nem... nem a foltot. Fótot! :D Elnézést a viccelődésért! :D
Fóti rengeteg
Eltemettek a fóti rengetegben,
de ez nekem jó. Jó szívemnek
itt megpihenni, a fóti csendben.
Temessetek el, ti drága emberek!
Itt légyen sírom, hol e versem írom!
Nem kívánhatok magamnak szebbet,
hisz oly gyönyörű a fóti rengeteg!
Itt legyen, virág lepte sírboltom!
Kívánj nekem még ennyi learatott évet,
boldog percet, jó egészséget!
Már nem görbül sírásra a szám,
hogy elhagyott drága, jó anyám.
Hisz mennyi kincset rejt, e fóti rengeteg?!
Drága barátim kötetei fölött merengek,
Kosztolányi, Ady, Petőfi, Tóth Árpád…
s a többiek, kiket nem említ borral áztatott szám.
Fót! Szívem legszentebb menedéke.
Merüljek nálad feledésbe!
Kebleden, mint gyöngyfüzér csillog az élet,
s felkiáltok; felkiáltok, hogy élek!
De, ha betakar majd az elmúlás fekete palástja,
Te borulj sírva könnyek közt, fiadra!
Fiadra, ki szerette dombjaid, fáid, köveid!
Ki bőszen törölgette könnyeit…
Szóljon Rólad dal, ének, rege!
S engem temessetek, a fóti rengetegbe!
Ez maradt minden kincsem,
engem már idehúz a szívem.
Szóljon Rólad az élet ezer hangján
szépet, mint hogy fiad perzselt ajkát
hagyják el szép szavak tömkelege!
Ki úgy szeret, ki megölelne.
Ha más már nem is maradt nekem,
megtört álmok, rút szerelem,
csalfa lányok, rossz emlékek…
Benned látok szépet, s kedvességet.
Tudom, ha én már nem leszek,
síromnál, majd tulipánt nevelsz
melyet könnyeiddel öntözöl…
S tavasszal, új ruhákba öltözöl.
Fót, 2010. január 27.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek