95.
A költészet
Oly üresek a szavak, melyek körül írják!
Oly kegyetlenek, kik értelmétől megfosztják!
Kérditek, hogy miért írok?
Szavaitok oly hasztalanok.
Bolond és ostoba vagyok?
Igen! Egy boldog bolond vagyok.
Boldog vagyok, hogy írhatok.
Mindabból, amit én kaptam,
Egy keveset nektek is adhatok.
Az érzéseimből, amiket eddig leírtam.
Ti boldog bolondok! Barátaim!
Kínzó problémátok az én problémáim is.
Barátaim! Elismerést, ne várjunk!
Sőt legyen minél halkabb a hangunk!
Töltse meg szépség és költészet, minden mondatunk!
Tisztaság és felismerés lesz a jutalmunk.
Bárhol is legyen szeretett otthonunk,
Megpihenni csak a sorok között tudunk.
Mondjátok, hogy haszontalan költő vagyok.
Igen; mert nem a hírnévre vágyok.
Mondjátok, hogy csak a lányok miatt írok.
Megvádoltok? Oktalanul, hisz félénk vagyok.
Nem. Nem vagyok harcos. Nem forgatok kardot.
Költő vagyok, s szavakkal töltöm meg a lapot.
Nem vagyok híres és Nagy ember.
Hogy is lehetnék, a tizennyolc évemmel?
Lassan elmúlnak a magasztos korok,
De dicsérik majd szépséged, az utódok.
Vác, 2007. március 18.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek