274. bejegyzés
Kedves Olvasóm!
Újra itt! Kipihentem magam. :) (Többé-kevésbé.) Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, egy másik világba nyertem betekintést a szabadságom alatt. Kicsit sajnálom is, hogy vissza kellett térnem! Ugyanakkor örülök is neki, meg annak is, hogy olvastatok egy páran és ez nekem bőven elegendő.
Ihletem úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő néhány hétben lesz, ezért sok új verset olvashattok majd tőlem. Itt is van rögtön egy:
Zárt ajtók
Én zárt ajtók mögé bújtam.
De a kulcsot benne hagyták a lyukban,
S ha fordítottam rajta egyet,
Aranyajkaival felém intett
A hűs nyári szellő, s meglegyintett
Mikor az ajtó előttem kilengett.
Két barna szemem a mélybe tekintett,
Mellettem a halál arcomra csókot hintett…
S ha az élet vörös szirmaira vágytam,
Tündérlányokkal háltam.
Lelkem, mint bátor mimóza,
Öltöztettem nekik bíborba,
Fátylat szőttem kínomba,
S tekintettem rájuk irtózva.
Hálátlan szívük, engem kínozva
Fektettek fagyos síromba…
Visszatekintek az álmok furcsa játékára,
A tőlük kapott gyilkos ajándékra.
Még emlékszek a rosszra,
Az átkos, hazug szóra,
A kulcsos faajtóra,
A hűtlen tündérlányokra;
Mikor utolsót vert az óra,
Mikor félve néztem a zárt ajtókra…
Budapest, 2009. augusztus 10.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek