299. bejegyzés:
Helena virága
Nézd, milyen szép rózsát hoztam!
Nézd, fájdalmaimtól földre rogytam!
Tudom, már nem ölelsz át,
Már nem törlöd le könnyem…
Pedig látod, hogy Tiborod sírdogál?
Látod? Látod, hogy eljöttem?
Látod, miként hervad kezemben a rózsa?
Látod, szirmait a szél miként hordja?
Mosolyod oly messzinek tűnik,
Arcomba könnyeim új ráncot rajzolnak…
Bánatom, csak azok tűrik!
Szemeim, Rólad éberen álmodnak.
Most még fáj… még nagyon fáj!
Kérlek még utoljára, most gondolj rám!
Gondolj, a Te buta Tiborodra!
Érzem, itt vagy velem a Duna partján,
Mint régen, mikor még kezeddel az arcomat simítottad…
Mikor hosszú barna hajad megtörte a Nap sugarát…
Még utoljára gondolj rám, kérlek!
Magányomban, most úgy félek!
Tudom mondanád, hogy: „Ne pityeregj!”
De nézd el nekem, hisz a szívem szakad meg!
Sírok! Zokogok, mint egy kisgyermek.
Mért hagytál el? Hisz úgy szeretlek!
Budapest, 2009. október 26.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek