34. A vicces az, hogy nem szoktam olvasgatni a verseimet a blogon, talán pont azért, mert nekem megvannak "írott" példányban is. Meg amúgy is én írtám mindet, valamelyiket meg kivülről tudom. Valamelyik rossz érzéseket elevenít fel, valamelyik meg jókat. Szóval ezért nem olvasom a verseimet a blogon. Ezért, ha találtok benne "hibát", vagy a saját véleményeteket szeretnétek elmondani a verseimmel, a bloggal, vagy velem kapcsolatban, kérek mindenkit, hogy ossza meg velem is! Csak bátran! Véleményt, kritikát, bármit! Azért publikáltam a verseimet, hogy más is olvassa, véleményezze, átérezze. Köszönöm. Íme egy újabb korai zsenge:
A farkas
Az emberek kegyetlen szívvel jönnek.
A fivéreim tőlük mindig félnek.
Nem azért, mert az ember puskát hordoz,
S fajtámnak vele, komoly sebet okoz.
Beteg és szánalmas kort élek vele.
Vele élek, de sosem nyugszom bele.
Egyszer megkeresem, mielőtt meghal.
Megölte fivérem, s nővérem meghalt.
Belehalt a fájdalomba, mit okozott.
Hisz mindenegyes állatot megkínzott.
Kiirtom az utolsó embert innen.
A végén, majd újra békés lesz minden.
Tiszta szívemből utálom az embert.
Furkósbotjával társam agyonverte,
Legjobb barátom tömegsírba tette.
Megkeresem, az összes gyilkos embert.
Szememen méretes könnycseppek ülnek.
Az emberek tőlem félnek, s gyűlölnek.
Szemükben, egy félelmetes szörny vagyok.
Szerintem, ezek az emberek vakok.
Leölöm családjuk kedvtelésből?
Miért kell nekik a farkas hús és szőr?
Ne felejtsd el ember, hogy ki gyilkos!
Ne gyilkoljad a farkast és légy okos!
Ha nem, bosszút állok majd rajtad ember,
Minden fájdalmat, mit fajtád okozott,
Énbennem hatalmas dühöt fokozott.
Megtalál. Ne próbálj elbújni ember!
Vác, 2005. március 23.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek