Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Bagi Tibor blogja

149.

 

Rab költő
 
Rabként alkotok, mindennap írok.
Magányomban mást már úgysem tudok.
Ujjaim remegve nyúlnak a tollért,
S órákat áldozok egy-egy versért.
 
Bizseregve zsibbad a karom,
S görbe háttal, régi tollam fogom.
 
Végre átkarol a csend,
Övé minden figyelmem.
Fülembe súgja a szavakat,
Erős kezében tartja rabságom láncait.
 
Szót fogadok, s csak írom a verseket,
Csendben nyelem a könnyeket.
 
Most érces hangon üvölt velem.
Hisz nekem kéne üvöltenem,
Hogy mért bánik így velem,
Tán hazudott, hogy szeret engem?
 
Ne érts félre, szeretek írni!
Hidd el, néha jól esik sírni!
 
Csak ne bántson senki se!
Szívem nem ezt érdemelte!
Oly sokszor összetörve eldobták,
Kedvességem sokan kihasználták.
 
Nem szólok egy szót sem,
De amit mondott, nem felejtem.
 
Rab költő vagyok,
Míg fel nem lázadok.
Addig írom a verseket,
S nyelem a könnyeket.
 
Budapest, 2008. július 31.
Bagi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://versekbt.blog.hu/api/trackback/id/tr75659915

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása