101.
Kedves Olvasó!
Eljutottunk az idei év első verséhez. Személy szerint, nekem tetszik ez a versem. Remélem, nem maradok ezzel egyedül.
Lennék ember, vad és szelíd
Minden reményem benned,
Hogy újra ember legyek,
Hogy vad szerelmet tápláljak,
Hogy kegyetlen hazugságokat mondjak.
Újra érezném a fájdalmat,
Mikor a többiek utálnak,
Mikor szerelmes szíved mást szeret,
Mikor a hideg levegő csipkedi bőrömet!
Vad vágykánt kerget, hogy újra ember legyek.
Igaz és hamis álmokkal kecsegtet.
Lennék ember, érző szívvel,
S csókkal illetnélek hű szerelem!
Lennék ember, kegyetlen haraggal,
Szembe szállnék vérengző hadakkal!
Lennék ember, ártatlan könnyekkel,
Szemeim törölgetném piszkos kezemmel.
Lennék ember, vad és szelíd,
Ki magához vonz és eltaszít.
Lennék ember, vérengző fenevad,
Hatalmas, nyáladzó vadállat.
Lennék ember, becstelen és kegyetlen,
Félelmetes, s könyörületlen.
Lennék ember, becsületes és kegyes,
Jámbor, s könyörületes.
Minden reményem benned,
Hogy újra ember legyek,
Hogy vad szerelmet tápláljak,
Hogy kegyetlen hazugságokat mondjak,
Hogy legyek gyengéd és szenvedélyes,
Könyörületlen és könyörületes,
Kegyetlen és érző szív,
Csak lennék ember, vad és szelíd!
Budapest, 2008. január 04.
Bagi Tibor
Utolsó kommentek