Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Bagi Tibor blogja
79.

Az utolsó Vácon írodott versem.

Korlát
 
Nem tudom; ki próbálkozik úgy, mint én?
Kinek van ereje, kit kínoz a feledés?
Ki ugrál fél lábbal, az őrület küszöbén?

 Kihez forduljak, ha megkísért a halál?

Kit szeressek, ha szeretni nem tudok?
Ki szeret, ha mindenki kiabál?
 
Nem szólok, s szívemben gyűlnek
Össze a mérgező szavak halmai.
Kérdeznek, s válasz nélkül
Dőlnek le az igazság falai.
 
Élek! Képes vagyok érezni,
De félek a kétségek szorításában.
Ismersz, mert ezeket a sorokat olvasod?
Ugyan, ebben a versben is, csak az igazadat kutatod!
 
Hallgass! Ostoba lényedet keresed,
Miközben forgatod a verseket,
De a korlát ott van előtted,
Ezért hullajthatsz könnyeket.
 
Vác, 2007. szeptember 05.
Bagi Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://versekbt.blog.hu/api/trackback/id/tr44317947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Scala 2008.06.30. 20:05:59

Igen erőteljes, talán az utolsó versszak tetszik kicsit kevésbé. Figyelemreméltónak találom!

Már amennyire meg tudom ítélni, persze...
süti beállítások módosítása