255.
Kedves Olvasóm!
Már idejét se tudom, mikor írtam utoljára ide. Most viszont kedvet kaptam. Néha eltöprengek azon, vajon milyen lenne az életem, ha másképp történik egy-két dolog. Aztán mindig arra a következtetésre jutok, hogy "Kit érdekel?". Vagy nincs igazam? Ha mindig azzal foglalkoznék, hogy mi lenne, meg mi lett volna, ha..., akkor az életem a töprengésekből állna és nem pedig abból, hogy élvezzem.
Nem tudom, hogy mért írok most ide, de jól esik. Képzeljétek, múltkor a nővéremmel álltam a járdán, vártuk hogy zöldre váltson a lámpa, amikor egyszer csak "placcs". Telibe kapott egy tócsát, az éppen arra viharzó busz. Én pedig, tetőtől talpig vizes lettem. Összenéztünk a nővéremmel és csak röhögtünk. Tulajdonképpen, most is viccesnek tartom. Hiszen, tényleg az!
Jól esnek ezek az apró dolgok. A sógorom mindig azt mondja, hogy engem nagyon könnyű boldoggá tenni, hiszen minden apró dologban örömöm lelem. De mért ne tenném? Mért ne örüljek annak, hogy süt a nap? Vagy annak, hogy holnap szombat? Vagy annak, hogy rám mosolyogtak a villamoson? Ezek csodálatos dolgok!
A legjobban annak örülök, hogy olvasol! Igen! Nincs annál boldogabb "művész", mint aki tudja, hogy legalább egy ember van, aki olvassa a műveit. Köszönöm, hogy megtisztelsz figyelmeddel!
És persze a vers:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek