218.
Ha netán olvasnád (Szandi): A keserűség túl nagy szakadékot hasított közénk, hogy csak úgy átlépjed. Régen lett volna értelme megkeresned. Most már nincs. Más ember vagyok, mint akinek ismertél. Te is más ember lettél, nem ismerlek, de nem is akarlak megismerni. Éld úgy az életed, ahogy szeretnéd, de én nem akarok tudni rólad. Nem tudnék előítélet nélkül beszélgetni veled. Én részemről halottnak tartom a régi családom tagjait, beleértve téged is.
No persze lehet, hogy sokakat megbotránkoztat, beleértve téged is, de nem érdekel, hogy ki mit gondol erről. A döntésemet senki nem tudja megváltoztatni (rajtam kívül). Ítéljenek csak el! Ítélj el te is! Majd ha valaki mindazon keresztül megy, amin a nővérem, vagy azokon amiken én mentem keresztül, és azok után úgy viszonyul a "családtagjaihoz", ahogy azt te (és a társadalmi normák) megkövetelik, akkor (talán) én is hajlandó leszek beszélgetni veled.
És persze a vers:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek